Életre kelt festmények

Közösségi szabadtéri főzőcske. Gulyásleves parti.

A „magyar gulyásleves” 2017 óta hungarikum.

A gulyás az egyik legnépszerűbb magyar eredetű, marhahús-alapú egytálétel, amelyet világszerte ismernek.

Honnan is ered a gulyás, a mi gulyásunk?
Bármilyen különösnek tűnik, de a gulyás (pörkölt, paprikás) nemzeti étellé válása szoros
összefüggésben állt II. József reformtörekvéseivel. Az uralkodó politikájával erősen
veszélyeztette Magyarország jogi különállását, mivel azt Ausztriával és Csehországgal egy
egységes birodalommá kívánta olvasztani. A kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv
védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben
vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza.
A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részéből származott (a Nagykunság, a Hortobágy és peremvidékei), amelyet a legkevésbé ért el a Dunántúlon igen jellemző „elnémetesedés”.

Írásos dokumentumban először gróf Johann Centurius Hoffmannsegg szászországi utazó már
1794-ben úgy említi a paprikás ételt, mint magyar nemzeti eledelt: „einungarisches National-
Gerichte von Fleisch mit türkischen Pfeffer” (húsból törökborssal (paprikával) készült magyar
nemzeti étel. Ekkortól a gulyás karrierje gyorsan ívelt fel. Az 1800-as években a
gulyás szó bekerült a szótárakba, az 1810-es években receptje megjelent a különféle
szakácskönyvekben, az 1820-as években feltűnt a vidéki városi vendéglők étlapján. Az 1830-
as években tudományos értekezésben sorolják a magyar nemzeti jellegzetességek közé, s az
1840-es években a „pörkölthús” megjelent a pesti belvárosi vendéglők kínálatában is.